A betegség egy olyan helyzet, ahol az összes harcot egyedül kell megvívnod, mégis rengeteg erőt ad, ha eközben valaki ott áll melletted, és elkísér ezen az úton.
Szerencsés vagyok, mert elmondhatom magamról, hogy mellettem ott áll egy társ, aki nem engedi el a kezem, támogat, helyre tesz, csírájában fojt el minden hisztit. Akibe kapaszkodhatok. Akire rázuhanhatok. Aki visszarángat oda, ahol most egy megoldandó feladat van. Ez pedig felér egy fél gyógyulással. A szeretet és a támogatás ugyanis gyógyít. Még ha ők nem is tudják, mennyit jelent mindez.
Nem beszélünk eleget azokról a társakról, akik őszinte szeretettel kitartanak beteg feleségük, férjük mellett a bajban. Nem tudom, hogy menne ez nélküle, de az biztos, hogy rengeteget köszönhetek neki.
Nem beszélünk róluk eleget, pedig nekik majdnem olyan nehéz, mint nekünk. Mindenki csak a beteget sajnálja, félti, biztatja, ellátja száz meg száz tanáccsal, pedig a társak is igazi hősök. Élnek tovább, dolgoznak, játszanak a gyerekkel, átvállalnak minden apróbb vagy nagyobb feladatot, járnak-kelnek a világban azzal a tudattal, hogy elveszíthetik a másik felüket. Aggódnak értünk, de nem mutatják, és ez legalább akkora lelki terhet ró rájuk mint maga a betegség. Nekik is jól jönne néha egy-két jó tanács ebben a lehetetlen-tehetetlen helyzetben.
Nekem adott a sors egy társat, aki nem sajnál, hanem erősít. Ha kell főz, mosogat, gyereket nevel. Nem kap senkitől tanácsot, hogy mit kell érezni, tenni egy ilyen helyzetben, csak ott áll mellettem és teszi a dolgát.
Elhiteti velem, és el is hiszem, hogy nem történt több csak egy pici kis változás.
Köszönöm, hogy vagy nekem!
Boldog hatodik házassági évfordulót nekünk!
