Csodás napra ébredtünk, süt a nap százágra, mire elindulunk a Balatonpartra már legalább 32 fok van. Imádom azt a nyugalmat, ami a várvölgyi háznál fogad minket minden alkalommal, amikor odamegyünk. Fűnyírás, takarítás, ebéd, szokásos rutin, majd elmegyünk a strandra, mert ki nem hagynánk egy napot sem, ha már végre itt vagyunk. Hiába minden COVID-para, millióan vannak a strandon, nem baj, imádjuk a Balatont. Képes vagyok sokszáz métert gyalogolni három sörért, csak mert ott a legkedvesebb a kiszolgálás, sok éve járunk ide, de mindig mosolyt kaptunk a sör és a gyros mellé.

És jöhet a megérdemelt pancsolás. Fekszem a parton, utolért a ZEN állapot, a gyerek szerzett már barátokat, figyelem ahogy épp homokvárat építenek.

Egyszer csak érzek egy szúrást a mellemben... Nem tudom beazonosítani... Mi lehet ez?? Soha nem éreztem még ehhez hasonlót. Lehet, hogy megcsípett valami? Nem, az nem ilyen.. Akkor mi? Szépen ki lettem rángatva a ZEN-ből... Mindegy, már nem is érzem. Biztos csak képzelődtem... Menjünk úszni!

Szépen eltelt a nap, el is felejtettem ezt a kis kellemetlenséget. Visszamentünk a házhoz, tűzrakás, szalonnasütés, vacsora, pár pohár bor, kell ennél több?? Minden annyira tökéletes...

Amikor lefeküdtünk aludni, eszembe jutott a strandon történt dolog. Elkezdtem megvizsgálni azt az oldalt, ahol a szúrást éreztem.

És ott volt. Egy kisebb üveggolyónyi kemény csomó.

A tökéletes így lesz egy pillanat alatt nyugtalanító és idegesítő.

Négy napig voltunk ott, én négy napig próbáltam megfejteni, mi a jó büdös franc lehet ez. Google a barátom, persze, rögtön volt legalább 97 diagnózisom magamra.

Aztán hazaértünk, vissza a hétköznapokba. Én pedig a halogatás fázisába érkeztem. Áááá, ez semmi, majd elmúlik, ott sincs... Két hetet töltöttem el ezzel, de az a valami még mindig ott volt, azóta sem fájt, csak úgy ott volt, alattomosan...

Ekkor azt gondoltam, hogy ezt meg kell mutatnom az orvosomnak. Próbáltam időpontot foglalni hozzá - november végére sikerült is volna. Na, nekem annyi időm nincs, hogy ölbe tett kézzel várjak. Kerestem egy orvost, (Dr.Nyirády Tamás) aki azonnal tudott fogadni. Ekkor szeptember 7-et írtunk.